Schwechate-ba úgy, mint odahaza

Természetesen a bécsi Schwechat repülőtérről van szó. Az utóbbi években egyre több szlovák használja a bécsi repülőtérről való repülést.

A észak Velencéjébe, Amszterdamba való utazás, ahogyan másképpen nem is lehet, a bécsi repülőtéren kezdődött. Nagy összpontosítással németül, vagy inkább osztrákul ismételgetem a kifejezést arra a jó kávéra tejhabbal. Eltalálták a „melange – melánzs“-ra gondolok. „Mit Apfelstredel bitte. Zwei mal.“ A feleségem is szereti és együtt kedvezményesebb. Nem egy olcsó mulatság, de valahogyan már része lett a repülőút előtti rítusnak. „Zucker auch?“ Kérdezi egy mosolygós bárpincérnő és még azelőtt, hogy előbányásznám magamból a német választ, megelőz. „Lehet szlovákul is!” A szlovák nyelv ebben a pillanatban úgy hat, mint a léleksimogatás, feloldja a német nyelv használatából fakadó feszültséget és arra kényszerít, hogy mondjak néhány informális mondatot. Természetesen szlovákul. De mit, kedves leányok? Nem egy, de két szlovák leány egy bárpult mögött a bécsi repülőtéren.

A felszállásig még elegendő idő maradt, így elkezdtem kinyomozni, hogy a két bárpincérnő a Schwechate-i repülőtéren véletlen volt, vagy a szlovákok alkalmazása inkább szokásosnak mondható.

Nem is tudom, meglepődtem-e, de megtudtam, hogy a bécsi repülőtéren „több, mint elegendő“ szlovák dolgozik. Legtöbben a gasztronómiában és a szolgáltatásokban. Hogy vannak-e a többi repülőtéri személyzet között is nem tudom, de azt hiszem, hogy ott is eleget találnák belőlük.

A repülőtérre a legtöbbször azért érkezünk, ha egy távoli, néha egzotikus úticélhoz utazzunk. A repülőtéren végzett munka így első látásra sokak számára érdekesnek és egzotikusnak tűnik. De ahogyan a szlovák leányok megerősítettek, ez csak egy mindennapos munka, sőt osztrák viszonylatban nincs is jól megfizetve. De nem panaszkodnak, épp ellenkezőleg. Pozsonyból a repülőtérre való utazás nagyon kényelmes és nem is drága. Azzal, amennyit Ausztriában keresnek (a figyelemreméltó borravalóval is) Szlovákiában egészen királyian érezhetik magukat.

Mint azt a bárpincérnő, Soňa elmondta, boldog, hogy az iskola befejezése után úgy döntött, hogy Ausztriába megy gyerekekről gondoskodni. Az elején el is sírta magát. Talán a legnehezebb megpróbáltatás a német nyelv gyenge ismerete, az otthona utáni honvágy volt. De néhány hónap elteltével a helyzet, köszönhetően azoknak a barátságos embereknek, akik gyermekeiről gondoskodott jelentősen javult. Közel két évet töltött el ott és a mai napig leveleznek. „A gondoskodásnak köszönhetően nagyon tisztességesen megtanultam a német nyelvet, és most nem probléma munkát találnom Ausztriában vagy Németországban“.

Köszönhetően az otthon közelségének a barátaival ugyanolyan gyakran találkozik, mintha Pozsonyban dolgozna. „Néha nincs is az az érzésem, hogy Ausztriában dolgozom. Naponta ingázom a ligetfalusi (Petržalka) lakásomból, s mivel a buszmegálló közelében lakom, az utazás egy órát sem vesz igénybe. Nagyszerű munka ez, Szlovákiából többen vagyunk itt. Előnyös ez a munkáltató számára is, hiszen a szlovák ügyfeleket szlovák nyelven szolgálják ki. „Hallottam, hogy a múltban probléma volt, ha a munkahelyen szlovákul beszéltek. Nem szívesen hallották. Ma ezzel már senki sem foglalkozik. Végül is ez szuper szolgáltatás a szlovák ügyfél számára. Természetesen másokkal németül vagy angolul beszélünk.”

Gate open! Mennünk kell. A fiatal nő kedves története tényleg jobb kedvre derített. Nagyszerű volt, hogy bátorságot talált arra, hogy elinduljon egy új, ismeretlen környezetbe. Sugárzott belőle az elégedettség, talán a büszkesége is, azért, amit eddig elért.

 

Szlovák: Vo Schwechate ako doma